Leander Kills a stúdióban -Interjú Jankai Valentinnel

1., Nem titok, hogy jó ideje a Grenma Stúdiót választod, amikor dobfelvételre kerül a sor valamelyik formációdnál. Mi ennek az oka?

Botlik Matyi már nyolc éve a Leander Kills állandó koncert-hangmérnöke, így a zenekar saját hangzásának kialakulásában is komoly szerepe van. Nála talán senki sem tudja jobban, hogyan kell megszólalnia a dobcuccomnak, ráadásul jól ismeri az erősségeimet és a hibáimat is, ezért nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

A banda nevében is mondhatom, hogy teljes mértékben megbízunk az ízlésében és a technikai felkészültségében. Sokkal egyszerűbb úgy stúdiózni, hogy nem kell hosszasan magyarázni egymásnak, mit szeretnénk hallani – nagyjából ugyanaz van a fejünkben.

2., Hogy érezted magad a session alatt? Mennyire érkeztél felkészülten, és általában mennyi időt töltesz felkészüléssel egy-egy ilyen alkalom előtt?

Sajnos ezeket a dalokat most először a stúdióban játszottam el dobon, mert eléggé kutyafuttában jött össze az egész. Az előző héten még költözködtem, aztán kitaláltuk, hogy gyorsan fel kellene játszani a dalokat, mert a következő héten már klipet forgatunk az egyikhez. Megy a daráló, most éppen ilyen időszak van.

Egyébként általában szándékosan csak minimálisan készülök fel a dalokra. Nem szeretem túlságosan bemagolni a demót vagy előre teljesen kidolgozni a dobtémákat, mert sokkal jobban szeretek spontán játszani.

Nekem fontos az a vibe és feeling, ami ott és akkor történik a stúdióban. Inkább felveszünk több take-et, és valamelyiknél úgyis megszületik az a pillanat, amikor mindenki azt mondja, hogy: „na, ez az”. Addig megyünk, amíg ez nincs meg.

3., Kaphatunk egy kis betekintést abba, hogy pontosan min dolgoztok? Mi lesz a sorsa a most felvett anyagnak, és kik dolgoznak majd rajta a továbbiakban?

A Leander Kills új lemezéhez vesszük fel a dobokat. Most első körben négy dal készült el, ezek közül az egyik már októberben meg is jelenik.

Botlik Matyi felel a stúdióért és a dobfelvételekért, Barkóczi Bence, a Leander Kills gitárosa pedig a produceri munkáért és a keverésért. Szóval gyakorlatilag házon belül készül az egész anyag, olyan emberekkel, akik nagyon jól ismerik a zenekar hangzását és képesek új irányba formálni.

4., Volt bármi érdekesség vagy kísérletezés a felvétel során? Látom, van két Octoban is felállítva a szerkóban. Milyen gyakran használod ezt a zenéitekben?

Elég sokat kísérleteztünk a mikrofonozással. Rengeteg térmikrofont használtunk, és az a koncepciónk, hogy ezeknek a végső dobhangzásban is nagyobb szerepük legyen, mint általában.

Talán a legérdekesebb kísérlet az volt, hogy a tamokat nemcsak felülről, hanem alulról is bemikrofonoztuk. Keverés közben nagyon érdekes megtapasztalni, mennyi plusz információ és értékes hangtartomány jelenik meg így. Sokkal testesebb, nagyobb tamhangot lehet belőle kialakítani.

Az Octobanokat hangszerelési szempontból elsősorban arra használom, hogy valamiféle egyediséget vigyek velük a zenébe. Nincs könnyű dolgom, mert egy ilyen hi-gain gitárokra épülő zenében nem egyszerű helyet találni a karakterüknek a hangképben.

Pont ezért szeretem őket: amikor adódik egy olyan rész, ahol működnek, azonnal adnak valami különleges ízt a dalnak. Nem használom őket mindenáron, de amikor van értelme, akkor nagyon szívesen nyúlok hozzájuk.

5., Végül, de nem utolsósorban, hol tart most az endorzeres karriered? Ha jól tudom, a Tama és a Meinl hivatalos endorzere vagy. Mesélnél arról, hogy ez pontosan mivel jár, és mennyire tekinthető hosszú távú kapcsolatnak egy ilyen együttműködés?

Körülbelül tíz éve vagyok kapcsolatban a Meinllel. Ők nemcsak cintányérgyártással foglalkoznak, hanem hangszer-disztribúcióval is.

A kapcsolat eredetileg természetesen egy Meinl cintányér-endorsementtel indult, majd körülbelül hat évvel később a Tama kapcsán is szerződtünk. Európában ugyanis a Meinl disztribúciójához tartozik a Tama is, ezért az európai dobosoknál elég gyakran találkozni a Tama–Meinl párossal.

A Tama egyébként már a kapcsolatunk legelején is szóba került, de akkoriban még két másik magyar dobmanufaktúra hangszereit endorzáltam, így arra végül később került sor.

Időről időre megtaláljuk egymást különböző kisebb-nagyobb kampányokkal és együttműködésekkel is. Én viszont nem vagyok az a kifejezetten aktívan „nyomuló” zenész, akiből rengeteget látni a social media platformokon.

Elsősorban élőzenés dobosnak tartom magam, egy kifejezetten aktív zenekarban. Nekem mindig is az volt a fontosabb, hogy a hangszerek ténylegesen ott legyenek velem a színpadon és a stúdióban, és hosszú távon működjön a kapcsolat a gyártókkal. Ilyen szempontból a Tama és a Meinl is nagyon stabil, sokéves együttműködés lett.